A röplabda szakosztálynak évtizedes múltja van a PEAC-ban. Az "újkori" történelmének kezdete a 2000-es évek közepére pozícionálható. Ekkor indult el az a szakmai és szervezési munka, amely a szakosztályt jellemző jelenlegi állapothoz vezetett. A szakosztály célja színvonalas amatőr versenysport szervezése. Ez azt jelenti, hogy a sportági szakszövetség által szervezett versenyrendszerben veszünk részt, valamennyi korosztályban szakképzett edzőkkel készítjük fel a sportolókat a versenyekre, továbbá sportolóink sportjogi értelemben amatőrök, sporttevékenységükért díjazásban nem részesülnek. Fenti keretekre figyelemmel a hazai röplabda sport meghatározó tényezői vagyunk, az egyik legnagyobb létszámú röplabda bázis. Az eredményeket tekintve a középmezőnybe tartozunk, értelemszerűen távol a hivatásos sportolókat foglalkoztató, professzionálisan működő egyesületektől, gazdasági társaságoktól, amelyekkel való versenyzés nem is célunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a szakosztály magában foglalja a férfi és a női szakágat is, amelyek egy vezetés alatti összevonása szakmai, gazdasági és szervezeti szempontból is indokolt volt, ez minden említett szempont alapján megerősítést nyert. Meg kell még jegyezni, hogy a röplabda szakosztály magában foglalja a strandröplabda szakágat is, férfi és női vonalon egyaránt. Strandröplabda területén a munka elején járunk, ebben sok lehetőség van még, országos szintű eredményeket azonban már az út elején is elértünk az elmúlt nyáron, ebben a szakágban is felkerültünk a hazai térképre.
A szakosztály sportolói egyrészt saját nevelésű játékosok, akik nálunk kezdték a sportágat, másrészt a PTE-re érkezett hallgatók, akik egyetemi éveikre csatlakoznak hozzánk. Ezen túl a felnőtt csapatok tagjai között akadnak PTE-n már végzett hallgatók, akik a munka mellett még vállalják a játékot. Úgy gondoljuk, hogy ez a szemlélet felel meg a PEAC Alapszabályában foglalt célnak is. A saját nevelésű játékosok toborzására nagy hangsúlyt fektetünk, több pécsi általános iskola és középiskola is ún. bázis iskolánk, ahonnan a testnevelők közreműködése révén kerülnek a szakosztály kötelékébe az ifjú sportolók. Már 10 éves kortól várjuk a gyermekeket. Az egyetemi hallgatók a közösségi felületeken, illetve személyes kapcsolataik útján érnek el bennünket. A szakosztályban jelenleg közel 200 gyermek, hallgató, korábbi hallgató röplabdázik, amely kimagasló szám, ezzel a PEAC legnépesebb szakosztálya vagyunk. Ez édes teher annyiban, hogy a további létszámnövekedésnek, sőt már a jelenlegi létszámmal való működésnek is, a helyi létesítmény infrastruktúra szab határt, mert olyan nagy az igény a röplabdázásra, amelynek a jelenleg rendelkezésünkre álló teremkapacitás már nem tud megfelelni.
A szakosztály elérhetőségei Facebookon, interneten (peac.pte.hu) megtalálhatóak. Az edzések több létesítményben folynak, melyek között vannak egyetemiek (ÁOK-csarnok, MIK-csarnok, TTK-csarnok) és vannak külső helyszínek is (Kodály Gimnázium, Szent Mór Iskola).
A szakosztály filozófiája az első kérdésre adott válaszban foglaltak szerint, színvonalas amatőr versenysport szervezése.
Konkrét célunk, hogy 10 éves kortól, heti 3-4 edzéssel képezzünk röplabdázókat, akik a Magyar Röplabda Szövetség által szervezett korosztályos versenyeken részt vesznek a mindenkori képességeinek megfelelő osztályban. Célunk emellett a PTE-re érkező magyar és külföldi hallgatók számára röplabdázási lehetőség biztosítása. Eredményességi célunk férfi és női szakágban is az országos második osztályban (jelenlegi NB I liga) való szereplés.
Mindkét nemnél, azaz férfi és női szakágban is elkezdődtek a bajnokságok mind felnőtt, mind utánpótlás (U13 - U19) szinten. Heti rendszerességgel következnek a mérkőzések. Azon sportolóink számára, akik az országos bajnokságokban nem vesznek részt, továbbá a városban iskolai, egyetemi kari szinten röplabdázóknak egy saját bajnokságot szervezünk, ez az ún. PEAC Liga.
8 évvel ezelőtt az általános iskolába, ahova jártam volt lehetőség felső tagozattól röplabda edzésre járni, az alapokat elsajátítani és fejlődni. Mivel mindig is érdekelt és tetszett a sport, ezért szívesen vettem részt ezeken a foglalkozásokon. Nagy könnyedséget okozott, hogy az akkori osztályfőnököm volt az edzőm és a tesi órákon is sokszor röplabdáztunk az edzések mellett. Sok játéklehetőség volt a diákolimpiákon más iskolák ellen, aminek a hangulata meginkabb megkedveltette velem a sportot.
Az egyik ami büszkévé tesz, hogy van eredménye a rengeteg munkának, amit beleadok a röplabdába. Mégha a fejlődés nem is egy gyors folyamat megéri a sok-sok kitartást. Nagyon örülök neki, hogy tavaly óta, nem csak az utánpótlás csapatait segíthetem, hanem a felnőttet is támogathatom a jelenlétemmel az edzéseken és a meccseken is.
A célom a röplabdával a folyamatos fejlődés, hogy minél magasabb szinten játszhassam ezt a sportot. Mindig kis lépésekben haladva megfontoltan igyekszem feljebb lépni fejben és technikailag is. A röplabda iránti szeretet segít abban, hogy ne csak egyénként, hanem csapatként is magabiztosan meneteljünk előrefelé céljainak elérésének érdekében.
A PEAC több módon is támogat. A fejlődés érdekében lett több edzés és mérkőzés lehetőség. Megfelelő felszerelésekkel is mindig segítséget nyújt. Idén nyáron az egyesület strandröplabda ágon is rengeteget támogatott, edzést, felszerelést és utazást is biztosítva a versenyekre. Végül pedig a nyáron beiktatott edzőtáborok könnyítették a visszarázódást a sportba.
Véleményem szerint a tanulás és sport néha nehezen, de összeegyeztethető. Szerintem egyik sem kell, hogy kizárja a másikat. Nehezebb időszakokban, amikor ki sem látok a tanulnivalóból, az edzésen való részvétel segít kikapcsolódni és leadni a felesleges feszültséget, ami után újult erővel, hatékonyabban tudom elvégezni a teendőimet.
Nem igazán vannak példakepeim, habár apukámra mindig felnéztem, nem röplabda ágazaton, de egy sikeres sportkarriert végigvitt egy életszakaszában, amire büszkén tekinthet vissza. Az edzőimre is felnézek, mert kitartásukkal és a szabadidejük feláldozásával, mindenki fejlődésére maximális figyelmet fordítanak.
Nagyon sokat jelent nekem, hogy érdekli a szüleimet a teljesítményem, támogatnak anyagilag, és amikor tehetik mindig ott vannak a meccseimen. A testvérem is az egyesületnél játszik mellettem és mindkettőnket maximálisan biztatnak a sportban. Ez is motivál a kitartásban és fejlődésben.
Úgy gondolom mindenkinek van rossz napja, amikor nem úgy sikerül egy edzés, vagy egy meccs, ahogy az ember szeretné. Én próbálok rajta túllendülni lehetőleg minél gyorsabban és a következő lehetőségnél tiszta lappal indulni. Amikor nem sikerül egyből kilépni a rossz szériából, nagy segítségemre vannak az edzők és a gondolat, hogy ez átmeneti, szóval ennél jobb és jobb lesz idővel. Na és persze a csapattársaim biztatásával könnyebben túl vagyok a nehézségeken és az előttem lévő feladatokra koncentrálok.
