A PEAC kézilabda szakosztály több mint hatvan éve létezik. Azon kevés szakosztályok egyike, ahol a sportág megyei szintű meghonosodásától kezdve megszakítás nélkül a mai napig szerepelnek csapataink a különböző szintű bajnokságokban. A férfi szakág 1987 óta az NB II dél-nyugati csoportjában szerepelt, és 2009-ig rendre az 5.-8. helyen zárta a bajnokságot. Ezután 9 évig hol a megyebajnokságban, hol az NB II-ben játszott. A 2018-19-es évad rendkívül jól sikerült, és történetében először a csapat feljutott az NBI/B osztályba. Itt két évet töltött, majd újból az NB II. következett, amit jelenleg vezet. Ezzel párhuzamosan egy csapatunk a Somogy-Baranya közös rendezésű megyebajnokságban is szerepel. Azt hiszem elmondhatom, hogy mindig, minden együttesünknek az a célja, hogy az adott bajnokságban a lehető legjobb eredményt érje el. Egy ellenfelünk sem mondhatja el magáról, hogy hozzánk a biztos két pontért jön! Mindenképpen szeretnék szót ejteni szenior csapatainkról, akik kiemelkedően jól szerepeltek először a Magyar Szenior Kézilabda Bajnokságban, majd az elmúlt négy alkalommal a Horvátországban megrendezésre kerülő Szenior Kézilabda Világkupán. Legfényesebben az idén a 40+ korosztályban megszerzett aranyérem, és az 50+ korosztályban szerzett ezüstérem ragyog! Mindehhez 40+ korosztályban elhoztuk a legjobb kapus, és legeredményesebb játékos címet, 50+ korosztályban pedig a MVP címet!
19 éves kortól mindenkit várunk, akinek van kézilabdás előképzettsége. Jelenleg 22 játékengedéllyel rendelkező játékosunk van. Külön toborzót nem tartunk, de az a tapasztalat, hogy a Pécsre érkező hallgatók már tudnak a szakosztályról.
Edzéseink az egyetemi sportcsarnokban vannak (Pécs, Ifjúság útja 6.) szerdánként 18.30 -20.00, péntekenként 18.00 - 19.30 között. A részletekről érdeklődni lehet a lipizo69@gmail.com e-mail címen.
Rövidtávú célunk, hogy a bajnokságokban továbbra is jól szerepeljünk, fejtörést okozva ezzel ellenfeleinknek. Hosszútávú célunk, hogy játékosainknak edzés- és játéklehetőséget biztosítsunk, fiataljainkat folyamatosan beépítsük a csapatokba. Jelenleg igen erős a tizenegy-csapatos megyebajnokság, reális cél lehet a 4.-5. hely megszerzése. Szeniorjaink a májusi világkupára készülnek.
Győri származású vagyok, ahol nagy múltja van a kézilabdának. Az utóbbi évtizedben inkább a női vonalon értünk el nagy eredményeket. Nem volt szükségem többre, mint egyszer kilátogatni egy ilyen mérkőzésre tizenévesként, ahol a játék, a közeg egyből magával ragadott. Utána lehetőségeket kerestünk utánpótláskluboknál és elindult a kézilabda karrierem.
Több szép eredményt éltem át, mindegyik nagy élmény volt számomra. Talán a legszebb mind közül, amikor bajnoki ezüstérmesek lettünk a junior korosztályban Nyugat-Magyarországon, illetve amikor kipróbálhattam magam NBI/B-ben. Annak a szezonnak sajnos a pandémia vetett véget. Ha az egyetemi pályafutásomra gondolok, akkor pedig a Medikus kupa kihagyhatatlan, amit legutóbb sikerült is megnyernünk.
Mostanra a sportra a legnagyobb hobbimként tekintek, de ugyanakkora szenvedéllyel csinálom, mint korábban. A mindennapjaimat meghatározza és valószínűleg nélküle folyamatos hiányérzetem lenne, azonban elsődlegesen tanulmányaim befejezése a célom és azt követően elhelyezkedni.
Maximálisan. Minden adott, hogy megtaláljam az egészséges egyensúlyt a sport és az egyetem között. A vezetőség partner mindenben, cserébe én mindent beleadok, nemcsak a meccseken, hanem az edzéseken is. Jó a közösség, magasak az elvárások, folyamatosan motivált vagyok, úgyhogy jobb nem is lehetne.
A korábban leírtakat csak megerősíteni tudom. Ha mindkét fél lefekteti az elképzeléseit már a szezon elején és ehhez tartani is tudják magukat, akkor végig megmarad a jó kapcsolat és a legjobb teljesítményt is így lehet kihozni a helyzetből.
Vannak, a férfiak és nők körében is, de összességében a szép kézilabda a legnagyobb motivációm. Nincs jobb dolog, mint amikor egy nagy csapatnál látott figurát meg tudunk valósítani mi is a pályán. Ez büszkévé tesz.
Kiskorúként gyakorlatilag mindent nekik köszönhettem. Folyamatosan éreztem a támogatásukat, ők voltak a legnagyobb szurkolóim, nem beszélve arról, hogy mennyi idővel jár mindez, de az én érdekemben ez sem jelentett gondot nekik.
Hogy a következő nap ennél már csak jobb lehet. Szerencsére a mentalitásomban elveszett valami spanyolos felfogás, akik sokkal jobb mentalitásúak, mint a magyarok. Ezt tapasztalatból is megerősíthetem. Viszont éppen ez segít nekem is a nehezebb időket könnyebben megélni, vagy hamarabb túltenni magam rajta. Mindig a következő feladatra, lehetőségre koncentrálok, és hiszem, hogy nincsenek véletlenek. A rossz pillanatoknak is meg kellett történnie, valószínűleg később ezek tesznek erősebbé.
