Minden alkalommal elsőként érkezett, már a bemelegítésnél elfoglalta állandó, jól megszokott helyét a teremben. Idősebb éveiben sokszor mondta, hogy nagyon szeret fiatalok között lenni, mert akkor ő is annak érzi magát, és számtalan alkalommal bizonyította is, hogy az életkor valóban csak egy szám az élet számegyenesén. Nemcsak azt érezték a fiatalok, hogy de jó lenne, ha majd így tartanák magukat ennyi idősen, de a jelenben is jó párszor nehéz volt lépést tartani Jani bácsival. Az egész társaság imádta jelenlétét, akár egy mérkőzésről, egy versenyről, de akár egy bankettről, baráti összejövetelről is legyen szó. Rengeteget tanultak tőle az itt felnövő játékosok, mind az asztaliteniszről, mind az életről, az egész szakosztály Nagypapája, Papója volt ő, akire mindenki felnézett, akit mindenki nagyon tisztelt. A PEAC-nál már csak a családja volt fontosabb számára, hiszen bárhol is voltunk mindig boldogan mesélt feleségéről, Mamóról, aki szintén ugyanolyan szeretettel érdeklődött az eredményeinkről, ugyanolyan boldogan látott vendégül minket házukban és ugyanolyan örömmel engedte el velünk Papót a különböző csapatprogramokra. Mély megrendüléssel értesültünk halálhíréről, őszinte részvétünket fejezzük ki a hozzátartozóknak, a PEAC Család saját halottjának tekinti, emlékét örökké megőrzi!