dr. Turi Attila szakosztályvezetővel beszélgettünk a pécsi egyetemi labdarúgás kezdetéről, jelenéről és jövőjéről.
A labdarúgás szinte az 1923-as kezdetektől fogva jelen van a PEAC életében. Majd 100 éves múltra tekintünk vissza, ahol legmagasabb osztályban az NB III.-ban játszottunk. Három alkalommal egyetemi és főiskolai magyar bajnoki címet nyertünk. Jelenleg hosszabb idő óta a megyei I. osztályban szerepelünk, ahol minden évben meghatározó szerepet töltünk be. A nagy számú jelentkező és az utánpótlásból kiöregedő fiatalok számára, három évvel ezelőtt létrehoztuk a PEAC II.-es felnőtt csapatot, akik jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek.
A két felnőtt gárdánkon kívül, még 8 korosztályban 120 gyermek sportol nálunk.
Célunk a Pécsi Tudományegyetem, a Pécsi Egyetemi Atlétikai Club és azon belül a labdarúgó szakosztály méltó képviselete. Szeretnénk a társadalom számára értékes, pozitív, sportot szerető egyéniségeket nevelni, és itt a hangsúly a nevelni kifejezésen van. A tanulás elsődlegessége mellett a játékosok életkori, fizikai és egyéni képességeinek megfelelő szakmai képzést adni, labdarúgó és sport specifikus mozgáskultúrát kialakítani számukra a megfelelő korosztályos képzésekben.
Mindenkit tárt karokkal és szívesen látunk a PEAC labdarúgó szakosztályában, ahol jelenleg 150 -160 igazolt labdarúgó sportol és edz. Minden adott nálunk, ahhoz, hogy egy ötéves kisgyereket az óvodától egészen felnőtt koráig, az egyetem elvégzéséig elkísérjünk. A lényeg, hogy a test és a lélek együtt legyen egészséges. Lehetőséget szeretnénk nyújtani azok számára is, akik a sportot azért választják, hogy jó közösségben, egészséges környezetben, jó szakemberek felügyelete mellett biztonságban tudhassák gyermeküket, és csak a tömegsport a cél. Természetesen azoknak is lehetőséget szeretnénk nyújtani, akik akár a versenysport csúcsára szeretnének eljutni és válogatott mezben is el tudják képzelni gyermeküket.
Két utat szeretnénk biztosítani, hogy mindenki tehetségének, szorgalmának, kitartásának megfelelően választhasson, heti két-három edzéssel, vagy akár heti öt edzéssel készülve a későbbi megmérettetésekre. Megyei és országos bajnokságban is indítunk csapatokat ez által is lehetőséget adva a választásra játékosaink számára. A rendszer csúcsán, felnőttkorban az egyetemen tanuló fiatalok számára, tudásszintjüknek megfelelően megyei bajnokságban vagy akár NB III.-ban való szereplés is opció legyen.
A szakosztály éppen egy nyári költözésen van túl és a székhelye a volt PMFC Stadion, a Stadion utca 2.-ben, szemben a Szántó kollégiummal, ami most már PEAC Stadion. Jelenleg is zajlanak nagyszabású átépítési folyamatok. A napokban cseréljük le a régi műfüves pálya borítását, felújítjuk később a hátsó füves pályát, amire már elkészült a világítás. A régi öltözőket, irodákat és kiszolgáló helyiségeket is átépítjük, korszerűsítjük. Amikor mindennel elkészülünk, a város és az egyetem gyöngyszeme lesz, a legmodernebb, több sportágat is kiszolgáló egyetemi sportkomplexum.
A gyerekeknél 11 éves korig a labdarúgás iránti szeretet kialakítása, PTE-PEAC-hoz való kötődés a legfontosabb Az “alapozás” időszakában a játékosságon van a hangsúly, hiszen még gyermekekről beszélünk. Elsősorban az általános mozgáskultúra fejlesztése és a technikai sokoldalúság megszerzése a cél.
Ezután 15 éves korukig a technika-taktika kerül előtérbe, az általános mozgáskoordinációs képzést a labdarúgás-specifikus képzés váltja fel, az egyesülethez való kötődés tovább erősítése is nagyon fontos.
19 éves korig a taktika mellett a koordináció kap fontos szerepet, a képzés a felnőtt csapat érdekeit figyelembe véve történik, illetve igyekszünk a játékosokat a továbbtanulásra sarkallni és ebben segíteni.
Felnőtt csapatainknál minél több saját nevelésű játékos szerepeltetése, egyetemre érkező hallgatók számára sportolási lehetőség biztosítása, két felnőtt csapat versenyeztetése a fő cél.
Hosszú távon szeretnénk egy NB III-as és egy megyei I.osztályú felnőtt csapatot, hogy minden egyetemista megtalálja a képességeinek megfelelő szintű csapatot, ahol az egyetem kötelékein belül űzheti a labdarúgást.
Szeretnénk a minket választó gyerekeknek a lehető legjobb körülményeket megteremteni, mind infrastruktúra, mind felszerelés, sportszer, mind edző kvalitások tekintetében. Szeretnénk őket nevelni, versenyeztetni, életüket meghatározó sportélményeket adni, és minél több sportsikert elérni velük. Szeretnénk minden évben eljutni nemzetközi tornára, nyári szünidő alatt is lehetőséget nyújtani számukra sporttáboraink révén.
A mindenkori egyetemi-főiskolás bajnokságon - ami reméljük most már nem ütközik akadályokba - a lehető legsikeresebben képviselni a PTE-t.
Szerencsés módon egy sportos családba születtem bele, így nem volt kérdés, hogy nagyszüleim/szüleim után én is folytatom ezt a hagyományt. Óvodás voltam amikor először elvittek fociedzésre. A kezdet kicsit nehéz volt, eleinte nem nagyon mertem beszállni a többi srác közé, de ahogy telt az idő egyre jobban megszerettem ezt a sportot.
Talán amire a legbüszkébb vagyok a pályafutásom alatt, az az, hogy kétszer is behívtak a Baranya megyei válogatottba. Ennek keretein belül a Megyei amatőr válogatottak országos nagypályás tornáján vettünk részt, amit a második alkalommal sikerült is megnyernünk.
Nekem a célom a focival az, hogy jól érezzem magam a pályán, szeressem csinálni azt amit csinálok, élvezzem a játékot és külön öröm, ha még sikerélmények is érnek. Ezen kívül, ha esetleg adódik egy olyan lehetőség, hogy kipróbáljam magam magasabb osztályban is, annak nagyon örülnék és valószínű élnék is a lehetőséggel.
Azt gondolom, hogy a PEAC maximálisan eleget tud tenni ezeknek az elvárásoknak. Nagyon jól állunk a bajnokságban, szerintem egyértelműen esélyesek vagyunk a bajnoki cím megnyerésére, úgyhogy kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a jövő.
Véleményem szerint igen, maximálisan összeegyeztethető. Én a PTE Gyógyszerésztudományi karán vagyok negyedéves hallgató. A korábbi tanulmányaim során is össze tudtam hangolni a tanulást a sporttal. Mindkettőre megfelelő időt kell szánni. Vannak időszakok amikor nincs annyi számonkérés az egyetemen, akkor ott tud lenni valamennyi edzésen az ember, viszont vannak periódusok mikor inkább a tanulásra kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Szerencsére ezt teljes mértékben megértik és támogatnak ebben minket az egyesületnél.
Példaképként Messit tudnám megemlíteni, az ő játékstílusa és hozzáállása áll hozzám legközelebb.
Már a kezdetek óta akadtak “feladataik”. Mikor Komlón elkezdtem focizni nagyszüleim voltak akik edzésekre vittek minden egyes alkalommal. Ahogy tízen pár évesen Pécsre kerültem anyukám volt, aki edzésekre hordott. Mindig tanácsokat adtak mit, hogy kéne máshogy csinálni, hogy fejlődhessek, előre léphessek. Végig támogattak abban, hogy a helyes, legmegfelelőbb utat járjam be mindenféle tekintetben. Külön örömet jelent számomra, hogy a mai napig kijárnak minden egyes meccsemre és ez jelenti nekik a hétvégi örömforrást.
Igazából ami motivál a nehéz időkben az az, hogy tudom, hogy egy olyan csapatba tudok eljárni, ami egy nagyon összetartó közösség, ahol fel tudok töltődni, jól érzem magam és újult erővel tudok visszatérni a napi teendőkhöz.
