A pécsi női kézilabda egyik, ha nem a legmeghatározóbb egyesülete volt, és jelenleg is az a PTE PEAC. Az egyesület, és azon belül a szakosztály célja, hogy a PTE-n tanuló diákok minél magasabb osztályban, megfelelő körülmények mellett sportolhassanak. Az országunk kézilabdatérképén a harmadosztály elején található egyesületünk, harcolunk a másodosztályba kerüléséért!
Lényegében szakosztályunk ajtaja mindenki előtt nyitva áll, de azért azt tudomásul kell venni, hogy ifjúsági, illetve felnőtt szinten azért már szükséges egyfajta előképzettség ahhoz, hogy részt tudjanak venni a mérkőzéseken. Szakosztályunk létszáma jelenleg negyven fő. Kimondottan toborozni nem szükséges, mert az egyetemre jelentkező, és már kézilabdás múlttal rendelkező diákok jönnek hozzánk sportolni, illetve van megállapodásunk a PSN Zrt.-vel és a Kozármisleny Sportegyesülettel, ahonnan kapunk játékosokat ifjúsági és a felnőtt csapatunkba.
A szakosztályt megtalálni a PTE TTK-n lehet, ott, az egyetemi csarnokban folynak az edzéseink is. A kapcsolattartónk Rosenberger Rita, akit a +36 30 982 1636-os telefonszámon lehet elérni.
A szakosztály célja rövidtávon, hogy népszerűsítse a kézilabdasportot, hosszútávon pedig szeretnénk visszakerülni a másodosztályba, ezáltal perspektívát nyújtani minél több kézilabdás fiatalnak, hogy a Pécsi Tudományegyetemet válasszák tanulmányuk elvégzéséhez, majd ezt követően szeretett városunkban éljék életüket és leendő gyermekeiket is ide hozzák sportolni egyesületünkbe. Már javában zajlik a 2021-22-es szezon. Idén szeretnénk egyet előrelépni a tavalyihoz képest, amikor a második helyet szerezte meg a felnőtt csapat az NB II-ben.
Másodikosztályos korom óta kézilabdázok. Az Anikó Utcai Általános Iskolában kezdtem, majd folytattam „komolyabb” szinten a kézilabdát a PSN Zrt-nél. Igazából az egyik osztálytársam ajánlotta szabadidős foglalkozásnak ezt a sportot, ugyanis tipikusan az a diák voltam kicsiként, aki minden szakkörön ott akart lenni, ezért gondoltam, kipróbálom, azóta is nagy szerelem nálam ez a sport.
Sajnos nem rendelkezek nagy eredményekkel. Tisztában vagyok a teljesítményemmel, és hogy rengeteget kell, hogy fejlődjek, fiatal és rutintalan is vagyok még, de amire büszke vagyok, hogy kétszer is elnyertem az Év sportolója címet a PSN Zrt-nél. Ez adott löketet, hogy ne álljak meg és folytassam.
Mindig kis célokat tűzök ki magam elé, kis léptekben haladok. Eddig szerettem volna a felnőtt csapat tagja lenni, és ennek nagyon örülök, hogy sikerült. A következő, amit meg szeretnék valósítani, hogy egyszer egy NBI/B-s meccsen kapjak játéklehetőséget.
Felnőtt csapatunk jelenleg az NB II-ben játszik, és ha sikerül feljutnunk az NBI/B-be, akkor egy karnyújtásnyira lenne a célom beteljesülése.
Nagyon nehezen, de igen összeegyeztethető, hiszen az iskola nagyon fontos a jövővel kapcsolatban minden diák számára, viszont a sport szerintem elengedhetetlen a mindennapokból, ezért rengeteg lemondással jár, hogy ez a két elfoglaltság valamilyen formában összhangba kerüljön.
Legnagyobb példaképem számomra anyukám, hisz a nehéz napjain is képes a maximumot kihozni magából és bármit megtenne azért, hogy számomra minden tökéletes legyen.
A legjobban abban tudnak segíteni, hogy támogassák a sportot. Számomra egy elengedhetetlen foglalkozás lett, és tanulás szempontjából se volt még panaszom arra, hogy ez rossz. Sőt, olykor egy kemény edzés után sokkal fogékonyabb az agyam a tanulásra, mint egy hosszú sulis napom után. Lehet sokszor lelkileg nehéz, és soknak tűnik az egész, de nekem ez egy olyan alap napi tevékenység lett, ami ha nem lenne, nem találnám a helyemet.
Egy nehéz nap után számomra az egyik legjobban az edzés segít, mert „kitombolhatom” a napi feszültséget, ami összegyülemlett bennem és esetleg a csapattársaimmal ki tudom beszélni a történéseket, amik rosszabbá tették a kedvemet. Olyanok nekem, mint a második családom, bármikor számíthatok rájuk, ha csak egy-két jó szót mondanak, vagy tanácsokkal látnak el, nagyon sokat tudnak segíteni.
