PTE-PEAC férfi kézilabdának évtizedes múltja van, hiszen megyei I. osztályban régóta szerepel csapatunk. Az elmúlt öt évben már magasabb osztályokban is indulnak csapataink, NBII -ben illetve NBI/B-ben. Jelenlegi cél, hogy 2-3 éven belül egy stabil NBI/B-s csapatot tudjuk felépíteni. Szeretnénk, ha kézilabda világában a PTE-PEAC-ról a tudás és sport ötvözete jutna eszébe mindenkinek. Van még egy álmunk, hogy az egyetemi sport népszerű legyen a nézők körében is. Szeretnénk, ha meccseinken a törzsszurkolók a pécsi diákok lennének.
Elsősorban olyan egyetemistákat várunk, aki szeret és akar kézilabdázni. Persze annak is örülünk, ha tud is... Szakosztályon belül vannak női és férfi csapataink, amelyek rendelkeznek utánpótlás csapatokkal is. Gyakorlatilag 16 éves kortól egészen az „öregfiúkig” versenyeztetünk csapatokat. Nem kell toboroznunk, hiszen az egyetemre járó, kézilabdázni tudó hallgatók eleve egy utánpótlás bázist jelentenek.
Felnőtt csapatunk a városi sportcsarnokban tud edzeni, ami minden igényt kielégít és talán az ország egyik legjobb borításával rendelkező csarnok. Valamint a mérkőzéseink jelentős része is itt kerül megrendezésre. Az utánpótlás csapatok a TTK-n tudnak edzeni.
Rövid távon nem lehet más célunk, mint az NB II-s bajnokság megnyerése. A PSN-nel történt együttműködési megállapodás eredményeképpen, folyamatosan biztosított a minőségi utánpótlás. Csapatunk pécsi, egyetemista fiatalokra épül, olyan srácokra, akik gyerekkoruk óta minőségi edzéseket kapnak. Joggal várja el tőlünk a közönség, hogy hosszútávon egy stabil NBI/B-s csapatunk legyen. Szeretnénk a minőségi kézilabda mellett, minőségi sportprogramot is nyújtani az egyetemi hallgatóknak és erősíteni a közösségi sportélményeket. Legyen a heti rutin része a meccsre járás, mint például az amerikai egyetemeken...
Eredendően judóztam , mert a mi családunkban mindenki ezzel a sporttal kezdi. Kiváló alapokat ad a további sportágak műveléséhez, erőt, kitartást, intelligenciát, fegyelmet, és rugalmasságot lehet vele elérni.
Mivel szerettem volna valami csapatsportot választani, testnevelő tanárom (Bábics Péter bácsi) javaslatára kezdtem el kézilabdázni.
Kézilabdában sajnos elkerültek a nagy eredmények. Gyerekkoromban a judóban, illetve minden atlétikai versenyszámban jó eredményeket értem el, ez talán alapja lehet egy jó kézis eredménynek is. Apró örömök azért értek, az NBI/B-ben még 18 évesen szerepeltem a PEAC csapatában és voltak jó meccseim. Az akkor nekem hatalmas élmény volt.
A csapatsport szép, de egyben kegyetlen is. A körülmények a városi atmoszféra, előrevetíti a lehetőségeket. Az egyéni kiugrásra kevés lehetőség van. A terem lehetőség, az edzések száma, a versenyzési lehetőségek, szakember gárda és még sok más tényező egymásra hatása kell,hogy valaki sikeres legyen. Pécs jelenleg nem a kézilabda fellegvára. Remélem most egy új koncepció épül a PEAC-nál, aminek aktív részese lehetek. Pécsiek, egyetemisták, fiatalok vagyunk és régóta együtt játszunk. Szeretnénk visszakerülni az NBI /B bajnokságba és újra színvonalas meccseket hozni Pécsre. Szeretném, ha sok szurkolónk lenne. Ez a kulcsa a későbbi sikereknek.
Sok mindenben. Mivel sportmenedzser szeretnék lenni, vannak elképzeléseim egy sikeres sportmodellre. Amerikában, az egyetemi sport professzionális, óriási közönség támogatással. Szeretném, ha a PEAC-nál is megvalósulhatna ez. A vezetőség ezzel kapcsolatban a támogatását ígérte . Elindult valami... Sokan szkeptikusak az ötlettel kapcsolatban, mert Pécs nem Amerika, de ha a gyorséttermi láncok is így gondolták volna, akkor ma nem lenne tele az ország Mcdonald’s-al.
Igen. A magyar élsport tele van egyetemet végzett olimpiai bajnokkal. Ha nekik sikerült, akkor szánalmas lenne arra hivatkozni, hogy az NB II mellett nem tudok tanulni, vagy fordítva. Ha így gondolnám, szerintem lakást is kellene keresnem, mert otthon, más a szemlélet.
Nevelő edzőm, Koleszár Gyuri bácsi mindig mondta, hogy az élsport összetett dolog. Kell hozzá tehetség, szorgalom, kitartás, egészség, jó szülői háttér, kiváló sport közeg, és sok szerencse.. A szülői háttér mindig megvolt! A legnagyobb rajongóim ők és büszkék rám.
Az interneten rengeteg videó található az amerikai egyetemi bajnokságokról,ahol több tízezer szurkoló, diák gyűlik össze és egy hatalmas hangulatot varázsolnak a lelátókra .Ezeket a videókat nézve reménykedem,hogy egyszer a városi sportcsarnokot is meg tudjuk tölteni egyetemistával.
