Az NB I-es futsalbajnokságban a sportági Európa-bajnokság majdnem egy hónapos szünetet jelentett a bajnokságban. Nyilván minden csapat ez alatt az idő alatt a magyar válogatott sikeréért szorított, ki a helyszínen, ki a TV-készülékek előtt. A PROHUMAN-PTE-PEAC csapata a helyszínen, Ljubljanában szurkolta ki a lengyelek elleni történelmi EB-győzelmet. A hosszúra nyúlt szünetben a csapat edzésekkel és edzőmeccsel készült az utolsó fordulókra, illetve a hátországban szorgos munka folyt, hogy a télen tőlünk távozó Petar Pedicet pótolni tudjuk. Együttesünkbe örömteli, hogy több régi-új játékos tud visszatérni sérüléséből, így a rájátszásban számítunk Molnár Csongor, Palvek Márk és Turi Gergely játékára is. Sajnos Bartal Bence sérülése még kérdőjel sokunk számára. Rutinos védőnkre nagy szükség lenne, és csak bízhatunk abban, hogy vissza tud még jönni a zárás előtt.

Pedicet egy fiatal montenegrói játékossal tudtuk pótolni, aki hazája utánpótlás- és felnőttválogatottjának is tagja. Sasa Dragicevic edzőnk kapcsolati tőkéjének köszönhetően jött hozzánk, és leigazolásában hatalmas munkát végzett a stáb és minden segítőnk.

David Puletic a beszélgetőtársam, aki majd egy hónapja tette át székhelyét Pécsre, és lett a PROHUMAN-PTE-PEAC futsalcsapatának játékosa.

Dávid, megkérnélek egy rövid bemutatkozásra:

– Nikšićen születtem 2002-ben, júniusban leszek 24 éves. Itt végeztem az iskoláimat, mindig is az informatika és a sport, a foci, a futsal érdekelt. Már gyerekkorom óta a labda bűvöletében éltem. A családunk héttagú, de ez általános Montenegróban. A két szülő mellett öten vagyunk testvérek. Négy lánytestvérem van. Édesanyám tanítónő, de igazából nem dolgozhatott a szakmájában, mert velünk mindig volt annyi dolga, hogy az otthoni teendőket végezze. Édesapám egy nagyobb pékség gyártástechnológiájáért felelős középvezető. Lánytestvéreim egyetemeket végeztek, ketten férjnél vannak már, kettő még „szabadúszó”. Ők az én legnagyobb támaszaim, és nélkülük sohasem lehettem volna profi sportoló.

Hogy indult el a sportkarriered, hogy lett végül is futsal?

– Tizenöt évesen, mint nagypályás utánpótláskorú játékos, mentem el először futsaledzésekre. Rövidesen tagja lettem a korosztályos futsalválogatottaknak. U19-es koromban dőlt el, hogy ez lesz a sportom, akkor már tartósan ennek a korosztálynak a válogatottja voltam. Az első klubjaim szülővárosomhoz kötődtek, itt két klubban is játszhattam, majd lehetőségem volt külföldre szerződni. Hollandiában egy évet játszhattam, de a tartózkodási engedélyekkel folyamatosan problémáztak a hatóságok, és amikor Szerbiába hívtak, elfogadtam a megkeresést. Nagy ambíciói voltak a szerb klub tulajdonosának, és igyekezett egy jó „kombót” összeállítani a fiatal és rutinos játékosokból. Sajnos kiderült, hogy a pénz, amit ígért, és talán neki is ígértek, csak a felhőkben van, és amikor Pécs megkeresett, rögtön döntöttem, hogy jövök.

Tudtommal játszottál már a magyar válogatott ellen is, és a kérdésem másik fele: milyennek ítéled meg jelenlegi csapatod, a PROHUMAN-PTE-PEAC-ot?

– Igen, játszottam a magyarok ellen egy selejtező mérkőzésen, ami számomra eddig a legfájdalmasabb vereség volt, mert ez eldöntötte, hogy nem jutunk ki az EB-re. Csodás meccs volt Berettyóújfaluban, ahol bebizonyosodott, hogy a magyar emberek imádják a futsalt, mert egy teltházas aréna fogadott minket. Jelenlegi alakulatom, a PEAC, egy nagyon fiatal csapat, tele jó képességű játékosokkal. Talán még a rutin hiányzik, de azt gondolom, egy olyan alakulat, amely sokra hivatott, és bízom benne, hogy segíteni tudok a céljaink elérésében. Én sohasem adom fel, ez az egyik erényem, és nagyon úgy érzem, egy baráti, családias légkörű társaságba kerültem, ahol a vezetők és a srácok is rögtön befogadtak. Célom, hogy megháláljam ezt a baráti fogadtatást, mert mi, montenegróiak, arról vagyunk híresek, hogy megszolgáljuk azt, amit kapunk. Ezen leszek, és nagyon forró tavasz lesz, de mi örülni fogunk a végén. Jó szurkolóink vannak. Megérdemlik a futsal varázsát hosszú távra, hát megadjuk nekik.

Hajrá PROHUMAN-PTE-PEAC!

David Puletic